Málta területe

Málta  a Máltai-szigetcsoport legnagyobb szigete, amely a Szicíliától délre kinyúló tenger alatti plató legmagasabb része. Területe 243 km², legmagasabb pontja Ta’ Dmejrek (Dingli közelében) 253 méter. A sziget teszi ki Málta területének háromnegyedét.

A Földközi-tenger középső részén, stratégiai pozícióban elhelyezkedő szigetek feletti uralomért az évszázadok során sok nagyhatalom harcolt. Málta az Európai Unió tagállama. A világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb nemzetközileg elismert független országa, az EU legkisebb tagállama.

Tájai

A szigetek réteges felépítésűek, üledékes kőzetei 40-15 millió évvel ezelőtt rakódtak le a Tethys-óceánban. Az alapot és a felszínt kemény mészkő alkotja, amely puhább kőzetek rétegeit fogja közre. A sorrend a felszíntől lefelé: korallmészkő, zöld homokkő, kék agyag, globigerinás mészkő és végül ismét korallmészkő.

A Nagy törésvonalat elérve a táj hullámozni kezd: a párhuzamos törésvonalak mélyedései között domb gerincek emelkednek ki. A tengerpart is ennek megfelelően változik meg, a völgyekben mindkét parton öblök sorakoznak, míg a gerincek félszigetekként választják el azokat.

Északkelet

Az északkeleti rész a sziget legnagyobb összefüggő tájegysége, nagyjából a Nagy törésvonal-Rabat-Siġġiewi-Żurrieq-repülőtér-Żabbar vonalig. Ezen belül meg szokták különböztetni a két nagy öböl környékét, ez ma összefüggő agglomerációt alkot.

Kelet

A keleti part dombjai mezőgazdasági művelésre is alkalmasak, öblei ipari és turisztikai szempontból is jelentősek. Ezeken a területeken csak az öblök és félszigetek említhetők meg, mint jellemző geológiai alakzatok. Számos, az év nagy részében száraz vízfolyás kanyarog hosszan a tenger felé, a leghosszabbak Rabat és Mtarfa környékétől futnak a Marsamxettig.

Dél és délnyugat

A déli és délnyugati part meredek sziklái, a Dingli Cliffs és a Rdum tas-Sarġ szinte egyenesen húzódnak, fölöttük a sziget legmagasabb része fekszik, kopár tetőkkel és termékenyebb völgyekkel. Errefelé alig található jelentősebb vízfolyás.

Természetes állandó vízfolyása nincs. A mészkő rétegek közti agyag miatt a kőzetekben egy időre megmarad az esővíz, ez ideiglenes forrásokat táplál. A magasabb területekről lezúduló esővíz az egyik legfontosabb vízforrás a szigeten. Mai élővilága – a víz hiánya miatt is – meglehetősen szegény. Összefüggő erdőségeit már a bronzkorra kiirtották, és mivel az újratelepítések máig sorra kudarcot vallottak, a termőtalajt sok helyen eltüntette az erózió.  A második világháború óta igyekeznek olajfafélék, eukaliptusz és más fák telepítésével megmenteni a megmaradt termőterületet, ám sok helyütt csak igénytelen növények, rozmaring, borsikafű és fűfélék élnek meg.

A természetes növénytakarója, a tölgyfajokból, illetve a tengerpartokon fenyőkből álló keménylombú erdő mára eltűnt. Az eredeti növényzetet a tengerpartokon ültetett aleppói fenyők idézik. Az erdők helyét a hegyoldalakon teraszosan kialakított olajfa-, narancs-, citromligetek és szőlőskertek foglalták el. A sekélyebb talajú, legeltetett mészkőplatókon másodlagos cserjések alakultak ki. Sok helyen kerítés helyett ültetik az amerikai eredetű fügekaktuszokat.

Éghajlata

Az éghajlat mediterrán, enyhe, esős telekkel és forró, száraz nyarakkal. Az év nagy részében kék ég és ragyogó napsütés jellemzi. A nyár forróságát enyhítik a szinte folyamatosan fújó északnyugati szelek. Ezt időnként a Szahara felől érkező forró és rendkívül párás légáramlat szakítja meg, amely nehézzé teszi az emberi szervezet lehűlését. Ezt a szelet Máltán xlokknak nevezik, de meglehetősen ritkán fordul elő szélsőséges mértékben.

A nyár általában szeptember végén ér véget, amikor az Atlanti-óceán felől érkező légáramlatok elérik a szigeteket. A hirtelen viharos időjárás után a hőmérséklet lassan csökken, és még a Szent Márton nyara (október vége, november eleje) is napos és meleg lehet.

A máltai telet az európai hideg, a szaharai forró, és az atlanti-óceáni hűvös légtömegek váltakozása határozza meg. Hidegebb időszakokban hó is hullhat, viszont a fagy ismeretlen a szigeteken.

Málta legsúlyosabb gondja az ivóvízhiány. A téli csapadék nagy része gyorsan a tengerbe kerül, nem szivárog be eléggé a talajba. A nyár hosszú, meleg, száraz. A mészkőbe beszivárgott víz összegyűjtésére alagútrendszereket építettek, de ez nem elég, a felhasznált ivóvíznek kb. a fele tengervíz sótalanító üzemekből származik. Ezek működtetésére viszont üzemanyag kell, annak elégetése viszont a környezetet szennyezi.

Közlekedés

Máltán bal oldali közlekedés van. A megengedett maximális sebesség külterületen 80 km/h, míg lakott területen 50 km/h. A főbb útvonalak elfogadható minőségűek, de főleg a nyugati és északi részén sok a murvás és földút. Autópálya nincs, néhány részen vannak 2×2 sávos szakaszok.

A tömegközlekedés hagyományosan a régi buszokat jelentette, amelyek koruk ellenére többnyire jó műszaki állapotban vannak. A buszok Máltán sárga, Gozón szürke színűek. A jegy nem drága, és a hálózat elég sűrű ahhoz, hogy a lakott helyek között autó nélkül is lehessen közlekedni.

A tömegközlekedés különleges eszközei a kompok és menetrend szerinti kishajók:

  • A Gozo Channel Line által működtetett – autókat is szállító – kompjárat a két legnagyobb sziget között. 
  • Kishajók (csak személyszállító) Valletta és a környező városok (Sliema, Gżira, Kalkara, Birgu, Senglea) között

Gasztronómia

A máltai konyhára erős olasz hatás jellemző, helyi specialitásnak számítanak a különböző halételek, a nyúlpaprikás, a tengerparton sütött barbecue, de az ünnepi alkalmaknak is megvannak a speciális ételei. Boraik erősek. Gozón ezenkívül mézet készítenek, illetve az itt nagy számban élő kaktuszfügéből készítenek lekvárt, pálinkát.

Érdekességek

  • Lakossága: 431 000 fő 
  • Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa,  négyzetkilométerenként körülbelül 1350 lakossal
  • A népesség a főníciaiak, arabok, britek és olaszok leszármazottaiból áll.
  • A szigeten élő külföldiek nagy része Brit.
  • Málta két hivatalos nyelve a máltai, és az angol. De olaszul, franciául, valahol arabul is beszélnek.